Kővágószőlős történetében évszázadokon át fontos szerepet töltött be a kőbányászat és a kőfaragás. A település nevében szereplő „kővágó” elnevezés is az itt meghonosodott mesterség emlékét őrzi. A Jakab-hegyet felépítő vörös homokkő nemcsak a környék jellegzetes sziklaalakzatait formálta, hanem a helyi építészet és kézművesség meghatározó alapanyaga is lett.

A vöröshomokkő-bányák

A községtől északnyugatra, a Mecsek déli lejtőjén több kőbánya működött. Közülük kettő egymáshoz közel, egy harmadik pedig nyugatabbra, a hegygerinc közelében helyezkedett el. Ez utóbbit „vörös bányának” nevezték.

Bár valamennyi bányában vörös homokkövet fejtettek, a vörös bánya köve különösen élénk színű és finom szemcséjű volt. Ebből az anyagból egykor köszörűköveket is faragtak.

A faluhoz közelebb fekvő bányából származott annak a kőnek egy része is, amelyből a település főterén álló hősi emlékmű készült. Az emlékművet Stibi György pécsi kőfaragó és szobrász alkotta.

A helyi kőfaragók munkái

A bányákat többnyire pécsi vállalkozók bérelték, a kitermelésben és a kő megmunkálásában azonban elsősorban helyi kőfaragók dolgoztak. Munkájuk nyomai ma is felfedezhetők Kővágószőlősön és a környező településeken.

A vörös homokkőből kapuoszlopokat, itatóvályúkat, kőkereszteket, kriptafedlapokat, lépcsőket, kézi darálókat, malomköveket és járdakockákat készítettek. A helyben faragott termékeket távolabbi vidékekre is elszállították. Pécsett szintén több helyen találkozhatunk a kővágószőlősi bányákból kitermelt vörös homokkővel.

A nagybánya és az iparvasút

A község keleti része felett, magasan, csaknem a hegygerincen feküdt az úgynevezett nagybánya. Területe már a pécsi káptalan erdejéhez tartozott. A bányában hosszú időn keresztül folyt kőfejtés.

A kitermelt kő elszállítására Vissák Kálmán kőfaragó kétvágányú iparvasutat épített a hegyoldalban. A vasút nem mozdonnyal működött: a két szerelvény ingaszerűen közlekedett, az egyik lefelé, a másik felfelé haladt.

Az iparvasutat megközelítőleg tíz évig használták. A természetes kő iránti kereslet később csökkent, használatát egyre inkább háttérbe szorította a műkő. A kőfejtés gazdaságtalanná vált, ezért a bányát bezárták, az iparvasút sínjeit pedig felszedték és elszállították.

A felhagyott bányák, a település vörös homokkőből készült építészeti részletei és a fennmaradt kőfaragványok ma is őrzik annak a mesterségnek az emlékét, amely hosszú időn keresztül meghatározta Kővágószőlős életét és arculatát.